Méláz-méláz... Adott egy cég, amelyik végeredményben állami kifizetésektől függ, és az év nagy részében alig tudja teljesítéseit elismertetni, vagy ha igen, akkor is lehetetlenül hosszú fizetési határidővel. Decemberben a "végfelhasználó" (a.k.a. "magyar állam") ráébred, hogy az éves terv nem teljesül, dől hát a teljesítésigazolás, hawaii, napfény, dizsi, kánaán. Vagy mégsem? A számlák kifizetője (a.k.a. "államkincstár", "nagy kalap") továbbra sem siet a fizetéssel, közben azonban cégünk, hála a számlázásnak, jelentős ereményt ér el. Azaz csengetheti be a társasági és különadót, majd a számlák után az áfát, az üres kasszából (egyébiránt az "adóhatóság", "nagy kalap" számláira) . Fizethet, mert dolgozhatott. Szép. Az Ügyvezető meg csak ül, őszül és kapirgálja össze a pénzt, mert azért a fizetésekre is mindeki számít majd a hóelején.